Attól félek, utoljára szólok Hozzád. Pedig mennyi emlék él bennem! A kisgyermekként vidéken együtt töltött idő, a családi összejövetelek... micsoda boldog idők voltak ezek, kedves Kuzinom. Régen találkoztunk, tudom, és azt is, hogy teendőid a városoddal gúzsba kötnek. Ezért nem akartam eddig írni, de értsd meg: senki máshoz nem fordulhattam!
Ha eme levelemet olvasod, én már nem élek. Bocsásd meg nekem önzőségem, de nem cselekedhetek másként, csak így hozhatom a tudomásodra, hiszen nincs már sok időm. Ezt a levelet rábíztam a komornámra, halálom esetén ő felbontatlanul és haladéktalanul postázza Neked.
Engem már nem lehet megmenteni, de Andreasnak még van esélye. Azt akarom, hogy vedd magadhoz a fiamat, adj meg neki mindent, ami csak erődből telik, és az Ég szerelmére... vigyázz rá! A nagykorúságáig öt éve van, erre az időre a félretett pénzem minden centjét elküldöm majd vele. Nagyon fontos, hogy Andreas elkerüljön innen, csak el, el, minél messzebbre! Vigyázz rá, kérlek. Minden mást elmond ő Neked - amennyit csak tud, és amennyit Neked is biztonságos tudnod. Meglátod, a segítségedre lesz, igazán okos, tehetséges fiú.
Isten vigyázzon Rád, és köszönöm, amit értem, és Őérte teszel.
Sokszor csókol:
Arian"
Egyebek:
Karakterkép: Asa Butterfield
Regisztráció időpontja: 2013.12.02. 23:22:20
