1904-ben látta meg a napvilágot egy közönséges arkhami család harmadszülötteként. Közönséges, abban az értelemben, hogy bár a szülei nem is, de a nagyszülei az országba érkeztükkor már találkoztak a várost körbelengő furcsaságokkal. Alexis nagyapja példának okáért akkoriban a város igen ismert asztaltáncoltatójaként tevékenykedett. Csodájára jártak város szerte a halál utáni létben hívő emberek, és médiumi képességei érdekes módon sosem kérdőjeleződtek meg. Szinte természetes volt Alexis számára, hogy a halott lelkek visszatérő vendégek az otthonukban. Számos bizonyítékot tudott felmutatni már akkor is a túlvilág létezéséről, mikor még alig nőtt ki a dackorszakból. Persze ezzel már idejekorán kiérdemelte a "furcsa lány" jelzőt tudatlan kortársai körében, ám őt magát soha nem ingatták meg hitében egy pillanatra sem. Sőt, a nagyapja halála után a mai napig bizton állítja, hogy a pappa még most is felügyeli, óvja a család életét.
Hisz a szülein kívül két bátyával büszkélkedhet, és ez a hármas gyermekfogat még kicsinek is számít a szülei olasz gyökereiben megszokottakhoz képest. Mert a lány bizony olasz származású, amire eredeti, szinte alig használt vezetékneve, az Azzone elég nyilvánvalón utal, ha nem is vesszük figyelembe egyéb személyiségjegyeit, ami olasz vérére vezethető vissza.
Idejekorán megtanulta, hogy hiába van szerencséje a felvilágosult Amerikában élni, azért még mindig kevés a lehetősége egy magafajta lánynak - márpedig ő magas babérokra kívánt törni, hisz az esze és a lelkesedése, kitartása mindenhez megvolt. Kitűnő tanuló volt elemi tanulmányai alatt is, így egyértelmű volt, hogy megpróbál majd a nagysikerű Miskatonicba is bejutni... kemény egy évig járt a rektorok, szakvezetők nyakára időt és fáradtságot nem kímélve zaklatta őket - hol észérvekkel, hogy bizonyítékokkal, miért is ő lehetne a legjobb női személy, aki a parapszichológia szakra felvételt nyerhet... siker koronázta próbálkozásait, de a szerencséje csak az volt, hogy még Arkhamban sem túl népszerű az tudományos szakok ellenében a kicsit elvontabb, "meseszak".
De Alexist nem zavarta a dolog, a mai napig a bizonyítási vágy dolgozik benne - ő márpedig a tudomány mai állását, és a fotótechnikát felhasználva széles körben elismerteti, hogy szellemek márpedig léteznek.
//Karakterkép: Jessica Brown-Findlay//