Arkham elmegyógyintézet - Alagsor és dühöngők   

33 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:42# 33
	*Mosolyogva bólint.* - Vigyázz magadra, Andreas *igazából örömmel bocsátja el. öröm az, mikor nem kell felvenniük egy beteget. A többi meg már nem az ő dolga, hanem a rendőrségé.*

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.07. 00:40# 32
	Köszönöm Doktor. A tanácsot is. *Megint elmosolyodik, elveszi zárójelentést és a ruháit is. Vonzó, kellemes mosolyát megmutatja a nővérkének is, mintha ezzel is mutatná: meghallgatta, és elraktározta a másik által mondott történetet.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:37# 31
	*Megnézi az aktákat, de mivel a kolléga betege, nem fog belekontárkodni. Mindenesetre ír egy zárót, egy példány megy a fakkba, egy a kézbe a srácnak.* - Ezt tartsd meg, de egy példány bent van a fakkodban is. *Közben persze jön a nővérke is a ruhákkal.*

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.07. 00:33# 30
	Köszönöm. *Ha pedig az orvos utánanéz a kölyöknek - így, hogy a nevét is tudja, elég nagy aktát találhat róla. Valóban havonta jár vissza, de így első pillantásra csak Dr. John Smith kézírását láthatja, és a "traumakezelés" összegzést. Meg azt, hogy gond esetén értesítendő: Syvester McGarfield - kinek neve azért lehet ismerős, mert ő az arkhami polgármester. Kicsit hosszabb rápillantásból az is kiderül, hogy a fiú anyja és a hely polgármester a rokonok. Míg pedig az aktáját nézegetik, ő maga a mindenféle orvosi eszközöket veszi szemügyre.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:28# 29
	- Természetesen. Mindjárt megírom a jelentést, és el tudlak engedni, addig a nővérke megszerzi a ruháid.

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.07. 00:28# 28
	Ó. Rendben. A... ruháimat visszakaphatom? A nagybátyám nem örülne, ha így mennék haza. *Megpróbálkozik egy mosollyal. Megy. Egészen jól.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:25# 27
	- A varratot körülbelül két hét múlva ki kell szedni. *válaszolja homlokát ráncolva.*

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.07. 00:23# 26
	Igen... egyébként is vissza kellene jönnöm. Emiatt is...? *Kicsit összerándul a szemöldöke. Láthatóan nem tetszik neki a gondolat.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:19# 25
	- Már ismered a helyzetet, úgy látom *bólint. És nézi a kölyköt. Furcsa. Furcsa és érdekes.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:19# 24
	- Már ismered a helyzetet, úgy látom *bólint. És nézi a kölyköt. Furcsa. Furcsa és érdekes.*

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.07. 00:08# 23
	Minden rendben, köszönöm. Majd kontrollra úgyis vissza kell járnom havonta. *Elég otthonosan huppan le az ágyról, kényelmes mozdulattal. Végig is néz magán. Ez a kölyök úgy fog innen kisétálni, hogy ugyan van egy kötés-varrás a karján, a többiek, akik bántották, valószínűleg még legalább egy napot bent lesznek... és a vágás begyógyul, a fehér hajtincs megmarad.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.07. 00:04# 22
	- Feltéve, hogy megtehetem *hunyorog kicsit, de már végzett a kötözéssel is.* - Értem... talán kicsit később majd ahogy ülepednek a dolgok, előjönnek az emlékek is. *Megvizsgálja gyorsan.* Úgy tűnik, az emlékeken kívül minden rendben van. Nem tartalak bent, ha tényleg így van.

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.06. 23:57# 21
	Feltéve, hogy megteheti. *Nem igazán tudni, hogy ezt pontosan mire mondja, de meg is rázza a fejét. A kérdésre viszont elgondolkodik, egészen komolyan... hogy aztán óvatosan válaszoljon.* Nem tudom pontosan. Az emlékeim onnantól ködösek, hogy ketten fogtak, egy ütött, a többi pedig drukkolt. *És bár az igazat mondja, érződik, hogy lesznek még dolgok... csak nem most.*

Joseph Raymond Orvos		2014.11.06. 23:41# 20
	- Ez nem olyasmi, amit kontrollál az ember. Én sem kényszerítettem magam a változásra, csak megtörtént. Szerencsére, különben ma nem lehetnék itt. *Befejezi a sebellátást, még tesz rá egy kötést is.* - Mi történt, miután bántottak?

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.06. 23:38# 19
	*Hallgatja a másikat, hogy aztán hümment egyet, még egy normális mosoly is megjelenik az ajkán. Végre kisfiús, és nem valami koravén, vagy kortalan... valaki.* Soha nem voltam rosszul ilyesmitől. Az apám nem engedte volna.

Joseph Raymond Orvos		2014.11.06. 23:27# 18
	- Ó, nem, nem *kis fejrázás.* Igazából régebben féltem a műszerektől meg az orvosi dolgoktól. Azután általános iskolában egyszer nagyon beteg lettem, és egy pár hétre szinte beköltöztem a kórházba. És volt egy nagyon, nagyon csinos doktornő. Eleinte nagyon rettegtem mindentől, de ő elmagyarázta nekem, mit mikor és miért csinál. És mire kijöttem a kórházból, azt hajtogattam, hogy orvos akarok lenni. És többé nem voltam rosszul a vérvételtől sem *mosolyog.*

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.06. 23:13# 17
	*Visszanéz, amikor ránéznek. Tiszta a tekintete, teljesen magánál van, de sápadt. Nem véletlenül persze. Nem szól inkább, csak pislog, miközben a műveletsorra függeszti a tekintetét. Hallgat egy darabon.* Mindig tudta, hogy orvos akar lenni?

Joseph Raymond Orvos		2014.11.06. 23:01# 16
	- Én? *Elmosolyodik az emlékre, felpillant egy kis időre Andreasra és elismerően bólint, amiért a műveletet nézi.* - Okos voltam, tanultam és orvos lettem. Hogy akkor és ott? Lehajtottam a fejem és nem mondtam meg senkinek az igazat. Vagy beállsz közéjük vagy ellenük vagy.

Andreas MacKenzie Diák		2014.11.06. 22:43# 15
	*Összevonja a szemöldökét, aztán elpillant, majd vissza. Erőnek erejével kényszeríti magát, hogy nézze a műveletsort. Nem sziszeg már, nem nyel. Csak mélyet lélegzik.* Hogyan kezelte a veréseket?

Joseph Raymond Orvos		2014.11.06. 22:35# 14
	- Értem... Ellátjuk, rendben? Ha nem akarod, nem kell nézned. Kitisztítom. Erre itt lehet, hogy kell egy-két öltés is. A srácok gonoszak tudnak lenni. Annak idején engem is megvertek az osztálytársaim. Vézna kis srác voltam, tudod. *Miközben beszél, előkészíti a dolgokat.* - Ez kicsit csípni fog. *s tényleg.*

következő 20 hozzászólás