67 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Az orvoslás csak találgatás. Ami általában működik, azt kell alkalmazni a betegél, aztán reménykedni benne, hogy működni fog. Egy törött lábnál annyira nem nagy talány, hogy mi válhat be, de ott is lehetnek váratlan komplikációk. Az elme orvoslása meg egy idegen terep még. *Kiissza a kávéját ő is.* - Ennek ellenére is érdekel? |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Mitől függ az eredmény? Vagy ez is teljesen esetleges? Mert akkor a módszerben van hiba. *Kérdőn pillant rá, és befejezi a kávéját* |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Erre valók a kutatóorvosok. Sokszor készül amúgy felmérés a betegek állapotáról, bekerülési és kezelési módjaikról, hogy tovább fejlődhessen a tudomány. *Egy kicsit felhúzza a vállát erre.* - Változó az eredmény. |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Ebben egyetértünk. De ki meri kimondani, hogy nem ér el egy kutatás olyan eredményt, hogy ne legyen érdemes legalább megpróbálkozni a várakozással? *Kis mosollyal kérdez, aztán hümment egyet.* - Kellene? |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Nos, az, hogy vegetáljon utána az illető, legfeljebb akkor vállalható opció, ha minden más módon szenved egyébként. *Egy kicsit bólogat is erre.* - Az sem utolsó, de az újdonságértéke az elektrosokknak van. Különböző izomrángásokat lehet vele elérni, melyek megfelelő módokon kellene stimulálnia az agyhullámokat is. |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Nos, voltaképpen igen. A lobotómiáról egy egész cikksorozatot, elég kellemetlenül értelmetlennek hangzik. Sokk terápia alatt mit ért pontosan? Az alanyt kitenni a félelmeinek és problémájának? *Kérdőn és ártatlanul néz a másikra.* |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Akkor általában szükség van nyugtatóra vagy kedélyjavítóra. A sokkterápia érdekes még, de kevés valóban hatékony módszerről hallottam még. *Egy kicsit fel is húzza a vállát.* - Olvastál már ezekről? |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
*Egy darabig figyeli a másikat, aztán iszik egy korty kávét, aztán kis mosollyal néz rá.* - Mi az ön módszere, ha a rábeszélés-átbeszélés nem hat? |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Reméljük. *Egy kicsit félrehajtja a fejét.* - Néhányan azonban még mindig a bevett formákat követik, inkább hideg vízbe mártogatnák azokat, akik rémképeket látnak. |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
*Egy darabig figyeli a férfit, hogy aztán végül bólintson.* - Nyilván. De ön fel tudja mérni, hogy mikor mire van szükség... gondolom, nagyban számít a tapasztalat. |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
*Épp csak egy kicsit vonja fel a szemöldökét, de aztán bólint.* - Sokféle sérülést kellett ellátni, de a elméé a legtalányosabb. Nem is minden esetben kell gyógyszer, de néhány esetben igencsak előnyös. |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Jól emlékszik... de mostanában kezdett ez is érdekelni. Az elmére gyakorolt hatások, kémiai szerek, és ilyesmi... Ápolás is érdekel ezen felül. *Valószínűleg nem különösebben tudja, hogy pontosan mivel foglalkozna, ezért ez a hezitálás, ugrálás.* - Akkor találkozott gondolkom olyanokkal, akiknek másféle segítségre volt szükségük. |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Ha jól emlékszem, nem orvoslást tanulsz, hanem humán tudományokat. Ennek ellenére ápolással foglalkoznál, agy egyéb, szociális témakörrel? *Egy kicsit bólogat erre, míg visszafele kíséri.* - Korábban sérülteket láttam el, de aztán a nagy háború alatt rájöttem, hogy máshogy is lehet másoknak segíteni. |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Hát... ahogy mondtam. Hasonló munkakör érdekel. Az elme tudománya... A későbbieken kémia, biológia is mellé. Ön mindig ilyemsivel akart foglalkozni? *Kérdőn pillant rá, ahogy a kávét iszogatja* |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben? *Egy kicsit bólint is és két kezébe fogja a kávét, ahogy iszogatja.* |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Ebben egészen biztos vagyok, különben nem lennének ott, ahol. *Kicsit megvonja a vállát, aztán válaszol* - Birkózás, box, pusztakezes harcok. |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Az egészséges önbizalom igen fontos, de fejezzék ki bár akárhogy magukat az egyetemista társaid, ők is azok. *Elfogadja a kávét, és bele is kortyol, mintha csak életmentő hatású lenne.* - Érthető. Milyen sportot kedvelsz? |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Mármint, hogy okos vagyok? Igen. Tudom. *Kis mosoly kúszik az ajkára, bólint. A kávéhoz érkezve tárcát vesz elő, és bizony meghívja a pszichológust, meg önmagát is kávéra.* - Ó, hát még odahaza tapasztaltam. Nem szeretnék itt ebbe futni... ez afféle megelőzés. |
John Smith Parapszhichológus ![]() |
![]() ![]() |
||
- Te is így gondolod, ugye? *Bólint is párat erre.* - Volt is erre példa, tapasztaltál ilyet vagy inkább csak hallottál erről? *Hümment azért erre.* |
Andreas MacKenzie Diák ![]() |
![]() ![]() |
||
- Hát, azt mondják, az vagyok. *Szerényen mosolyodik most el, hogy aztán finoman megvonja a vállát.* - Egyelőre jólesik testmozgással lekötni a fölösleges energiáimat. Meg aztán... a magamfajta vékony srácokat szeretik kipécézni, még ha egyetemen állítólag nem is megy a bullying, én nem szeretnék ennek teret adni. *Kis gondolkodás után mellétűzi* Meg aztán, az apám büszke lenne rám. *Bólint egyet.* - Ez érthető. |