25 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.08. 00:51# 25 | ||
*Csak mosolyog a másikon.* - Semmi esetre sem. - Igen, mindig akad. Jó étvágyat, kedves *mosolyog még rá, majd beszélgetve, jól érezve magukat töltik el az est további részét.* |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.08. 00:48# 24 | ||
*Most már kifejezetten zavartan tűr hátra pár tincset a füle mögé, és határozottan pirul is, de ettől függetlenül természetesen mosolyog.* -Túlzol. *Jegyzi meg halkan, szégyenlősen. Azért még jócskán zavarba jön a bókoktól. Megköszörüli a torkát.* -Igen, gondolom azért vannak sikerélmények is. |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.08. 00:32# 23 | ||
- Örülnék neki. Nem látom eleget ezt a gyönyörű arcot. Néha elgondolkozom, mit is tettem, amivel kiérdemeltelek, drága hölgyem *csókol kezet most futólag.* - De vannak jó részei is azért. |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.08. 00:30# 22 | ||
-Akkor ott a helyem! Meg... többet is találkozhatnánk. *Kissé szégyenlősen süti le a szemeit egy kedves mosollyal, aztán az eltűnik, és elhúzza picit az orrát.* -Azért azt nem csodálom. Nagyon... nyomasztó tud lenni. Főleg a szíjazás. *Akaratlanul is megmasszírozza kicsit a jobb csuklóját, szinte érzi rajta a bőrt. Nem kellemes.* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.08. 00:23# 21 | ||
- Mindig jól jön egy extra pár segítő kéz, ha gondolod és elhatároztad magad *pillant fel egy tökéletesre vágott szeletkéből.* - Valamiért nem nagyon tolonganak hozzánk a segítők és helyettesek. *kicsit keserű is az a mosoly.* |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.08. 00:20# 20 | ||
*Ismét felnevet, bár ez inkább kicsit idegesebb nevetés, bár a hisztérikustól még nagyon messze van.* -Hát látod, ebben egyetértünk. Bár már gondolkodtam rajta, hogy esetleg önkénteskednék nálatok. Nagyon érdekes emberek járnak oda. *Ő meg szereti az érdekeset... kivéve amikor éppen nyakig benne van ő is.* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.08. 00:16# 19 | ||
- Ennek örülök, azért nyugodtabb vagyok ezzel a tudattal. Szívesen látlak a munkahelyemen, de inkább engem látogatva, mint páciensként *pici mosolyos biccentés, és ő is lassan eszeget.* |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.08. 00:10# 18 | ||
*Kedvesen mosolyog, aztán felszalad a szemöldöke, végül felnevet.* -Sosem tennék ilyesmit. Sőt, még sötétedés előtt eljövök! *Naná, az kéne még, hogy sötétedés után arra repüljön valami denevér, őt meg vihetnék be. Nem lenne túl jó. Az ételnek lassan kezd neki.* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.08. 00:05# 17 | ||
- Azért csak vigyázz magadra, Kedves. A kedvemért megteszed, hogy ha esetleg egy ősi szöveget találtok, nem olvasod fel hangosan? *mosolyog finoman rá. A vacsorára néz, szusszan. Meleg étel. Nagyon pozitívan nyilatkozik a gyomra.* |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.07. 23:48# 16 | ||
*Elmosolyodik, és ha már olyan jó helyen van a keze, meg is igazítja a hajzatát.* -Köszönöm. *Az étel érkezésekor visszaül rendesen, az ölébe tesz egy szalvétát, és még a pincérnek is megköszöni a kiszolgálást. Csak az után válaszol, hogy az már elment.* -Érdekes... attól függ. Nemsokára mehetünk majd terepre. Persze nem igazi ásatásra, csak így próbaképpen, a közeli erdőkbe. *Láthatóan örül neki. Láthatóan nem nagyon volt még a környékbeli erdőkben...* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.07. 23:35# 15 | ||
- Ne aggódj, kedves, semmiféle ősz hajszálról nincs szó esetedben. Gyönyörű vagy, mint mindig *mosolyog rá kedvesen, és mikor kihozzák a vacsorájukat, csak akkor húzódik távolabb.* - És nálad, történt valami érdekes? |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.07. 23:34# 14 | ||
*Elhúzza picit az orrát, az ősz hajszálak említésére pedig akaratlanul is nyúl a hajához a szabad kezével.* -Jajj, szegénykék! Meg a szüleik is... *No igen, a sajátjai is lassan abba fognak beleőszülni, hogy ő eltünedezik, aztán az elmegyógyból telefonál. Jobb esetben ő maga.* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.07. 23:29# 13 | ||
*Elmosolyodik a kezek találkozására, és a kérdésre ingatja a fejét.* - Egyelőre nincs változás, de bizakodom, hogy hamarosan jobban lesznek. Ősz hajszálaik lettek... Egyszerűen érthetetlen. |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.07. 23:25# 12 | ||
-Érdekes... *Mondjuk ezt már megszokta, nagyon sok dolog érdekes errefelé. A vézna fiús megjegyzésre kedvesen elmosolyodik, és az ő keze is megindul az asztalon, félúton találkozhat a másikéval. Csak ugyan azt tudná elismételni, miszerint a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni. A megnyugtatásra elmosolyodik.* -Akkor jó. És a többiek...? |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.07. 23:01# 11 | ||
- Lehet, de nem is tudom, mi lehetett. Furcsán felnőtt egy kissrác volt *ingatja a fejét, ahogy visszaemlékszik.* De rendesnek tűnt. Mondtam neki, hogy majd ezen is túl lesz, mi vézna fiúk mind túlesünk ezen a korszakon. *A nőre pillant, előrenyúl az asztalon, és a kezére csúsztatja a tenyerét.* - Megúszta pár karcolással *kicsit azért lefele kerekítve a súlyosságot.* |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.07. 22:50# 10 | ||
*Figyelmesen hallgatja a választ, ráncolja is picit a homlokát, ebből látszik, hogy feldolgozza az információkat.* -Akkor esélyesen a rossz gyereket verték meg... Neki lett valami baja? Olyan gonoszak tudnak lenni néha egymással... *Sóhajt is egy aprót.* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.07. 22:43# 9 | ||
*Részérő azért az étlapot átböngészi, mert nem olyan ismeretes benne.* - Elég... furcsa eset... egyelőre csak az egyiküket engedtük el. Furcsa az egész... azt mondja, megverték néhányan... és nem sokkal ezután az egész társaság nálunk kötött ki katatón állapotban. |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.07. 22:16# 8 | ||
*Apró mosollyal bólint, ez tény. A továbbiakkal viszont sikerül felkelteni a figyelmét, szóval becsukja az étlapot, az asztalra helyezi - úgyis tudja már, mit szeretne rendelni -, majd alkarjait az asztalra helyezve dől picit előbbre, nagy szemekkel.* -Mi történt? Jól vannak? *Szinte suttog, de azért még hallható.* |
Joseph Raymond Orvos |
2014.11.07. 22:14# 7 | ||
*Még mindig furcsa, hogy sofőr furikázza őt, de részéről keveset konyít az autóvezetéshez, nem beszélve róla, hogy autója sincsen. Szóval így gyorsabb. Ő is leül persze, miután kihúzta a széket Lucynek és betolta alá, csak utána mer helyet foglalni.* -Mindig akadnak, elvégre ez Arkham. De tegnap épp egy osztálynyi gyereket hoztak be este. |
Lucy Elliott Régészhallgató |
2014.11.07. 21:59# 6 | ||
Volt egy egész délutánja készülődni, ugyanis ma csak délelőtt voltak órái. Idáig elhozta őket Jean, a szülei még mindig nem örülnének, ha sötétedés után sétálna a városban - és őszintén szólva ő sem nagyon. Az asztalhoz leülve étlapot vesz a kezébe, azt lapozgatja, onnan sandít fel a másikra.* -Volt valami érdekes páciensed mostanában? *Van, aki a kedvese napjáról érdeklődik, náluk azért picit más a helyzet. Az "érdekes" is átértékelődik némileg.* |