St. Mary kórház - Proszektúra  

194 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

Gordon Dewell Kórboncnok		2015.10.15. 22:52# 194
	- Tiéd a pálya, Benjamin. Én úgyis kezdek fáradni. *Leszívja a cigarettát, hogy aztán felkeljen, és kiöntse a kávét. Bennek és magának rutinosan tölt, a vendéget viszont megkérdezi, kér-e. Lehajtja a sajátját, míg Selwyn átnézi a másik aktát is.* - Ha bejön, akkor be kell mosakodjon, és adok majd néhány holmit magára. Volt már boncoláson, vagy holttest közelében? *Benjáminra pillant, aztán bólint.* - Megmutatom az első testet is. Úgyis a hűtőben marad, míg észbe nem kapnak a hivatalosok.

Benjamin Mason Patológus rezidens		2015.10.15. 22:44# 193
	*Benjamin viszont elfogadja és rá is gyújt. Elkél majd, mert..* - Az újabbat csinálhatom én? *Ő is akar Baudelaire összest találni emberi gyomorban. Sem. Viszont mostanra a kíváncsisága már elég nagyra hízott, hogy a tudáshoz felé vezető utat ő maga vágja járja végig.* - Nem biztos, de talán okosabbak leszünk, ha megnézzük a testet.

Constantine Isaac Selwyn Antikvárius		2015.10.15. 22:37# 192
	- Nem, köszönöm.-*Régi berögződés, munka közben nem dohányzom, egyébként is inkább a mozdulatok és a rutin nyugtat meg, nem maga a nikotin. Amúgy is, ha mindhárman rágyújtunk, ablak vagy sem, esélyesen megfulladunk. Ha megkapom a másik dossziét, azt is átnyálazom, de nem leszek sokkal okosabb, nem ismerem fel a harapás okozóját, legfeljebb azt, hogy mivel egy karra koncentrálódik, alighanem védekezés közben szerzett sérülések.* - Nem feltétlen, de megláthatták.-*Bólintok, de többel nem szolgálhatok.

Gordon Dewell Kórboncnok		2015.10.15. 22:12# 191
	- Cigarettát? *Ben után nyújtja Selwyn felé is a paklit, ő maga rágyújt, és egy makulátlanul tiszta hamutartót tesz le az iratoktól távol. Ő maga ezerszer átnézte a képeket, és magát a testeket is, így aztán türelmesen, minden szurkálástól mentesen várja meg, míg egyik, majd a másik jut valamilyen eredményre.* - Eszerint kellett, hogy legyen egy harmadik. Mondjuk az mindenképpen, mert valakinek be kellett varrni a két testet, de akkor volt még valaki. Mondanám, hogy a szemtanú, de jó két napot töltöttek a holtak a vízben. *Mélyen leszívja a füstöt, és oldalt a kis rezsóhoz lép, kávét főz. Sokat.*

Benjamin Mason Patológus rezidens		2015.10.15. 22:02# 190
	- Mert te mindig meglátod az értékeket másokban, főnök. *Főleg, ha ezt szó szerint értjük. Átveszi a dossziét és rögtön fel is lapozza, azzal egy időben, hogy Constantine is megnézi a maga részét. Azt a mappát viszont már látta. Ellenben, amit Benjamin nézeget, az már neki is újdonság. A képek egy magas férfit ábrázolnak, járomcsontjai határozottak és magasan ülők, mégsem ez az, ami először feltűnik neki, hanem, hogy a testén, főleg a vállán és a felkarján, harapásnyomokat látni. Szabályos, szép fogsorlenyomatok elszórtan - és néhány karmolás nyoma. Felpillant, amikor az antikvárius megszólal. A homlokát ráncolja.* - Mondanám, hogy lehet megvan, aki megzavarta, de nem igazán áll össze a kép bennem arról, hogy az ő gyomrában miért kéne találnunk bármit. *Mindezt persze úgy, hogy nem kétli, hogy Gordon kézrátételes diagnózisa a gyomortartalmat illetően helyes. Csak egyelőre nem lát összefüggést.*

Constantine Isaac Selwyn Antikvárius		2015.10.15. 00:54# 189
	Az arcom megőrzi szigorú rezzenéstelenségét - volt időm felkészülni a látványra, így csak belül borzongok meg. Amit látok, részvéttelen anyag, nem érez és a férfi arcából ítélve, egyébként sem szenvedett, amiért hálát adok, ahogy azért is, hogy nem ismerem. Némán nézem sorra a képeket, a jelentést is olvasva, megakadva egy részleten.* - Szakadt...-*Mormogok, újra és újra visszatérve ehhez. Itt egy háromszáz éves könyv, amiben üzenetet akarnak eljuttatni, valaki gyomrában, mégis, a méregdrága kötetet hagyják sérülni? Az asztalra könyökölve fűztem össze ujjaimat, úgy támasztva homlokomhoz kezeimet, mint egy szemellenzőt, bár a környezetemet már nem érzékeltem. A víz sok nyomot elmosott, azonban az öltések megmaradtak és ahogy sokadszorra is végigsiklott rajtuk tekintetem, végre kattant valami.* - Nem így tervezte.-*Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el közben, de felkaptam a fejem.*- Az öltések gyakorlottak, de egyre szélesednek, sietett. Akármit is tervezett, megzavarhatták. A szakadt zacskó a sietség miatt sérülhetett.-*Egyre inkább körvonalazódik a fejemben egy teória, ami megerősíti az előző feltevésemet, de előbb látnom kell a következő testet - és a tartalmát, ha van.

Gordon Dewell Kórboncnok		2015.10.15. 00:21# 188
	*Ő maga viszont előkap egy pakli cigarettát, és rutinos mozdulattal nyúl hátra, hogy kinyissa a bukóablakot. Még nem gyújt rá, inkább a másikat figyeli néhány pillanatig. A test, amiről képeket adott egy arab férfihoz tartozik. A férfi arca nyugodt, de látszik a szeme alatt a sok mély barázda, fekete karika. Nem lehet megmondani, hogy miért látszik annyira rajta, hogy halott - akár alhatna is, de egyértelmű. A következő képen már fel van vágva, és látszik, hogy a gyomor belsejében ott a könyv egy szakadt nejlonzacskóban. A zacskó jelöletlen. Benjámin felé pillant, és neki ad oda egy dossziét.* - Ő az emberünk. Ugyanott találták, és tapintásra azt mondanám, hogy benne is van valami.

Benjamin Mason Patológus rezidens		2015.10.15. 00:14# 187
	*Benjamin nem ül le, hanem inkább megtámaszkodik a fal mellett egy olyan ponton, ahova akár egy ikszet is lehetett volna rajzolni már a padlóra "B helye" felirattal. Már amennyire otthonosan rögtön oda rendezkedik be, amíg a főnök keresgél, a vendég pedig helyet foglal.* - Egen. *Szalutál egy félig elkent mozdulattal.*

Constantine Isaac Selwyn Antikvárius		2015.10.15. 00:08# 186
	Van, ahol a jómodor kapóra jönne, jegyzem meg gondolatban, mivel a szüntelen, csípősen csattanó megjegyzések általában nem a kívánt hatást érték el, legyen szó gyerekről, beosztottról vagy kollégáról. Ezzel azonban alighanem a kórboncnok is tisztában van és nem tisztem véleményemmel traktálni, amíg ki nem kéri vagy nem fizet érte - azok az idők viszont elmúltak. Az iroda rendje nem meglepő számomra, a szag viszont tanulmányaim és a háború emlékeit hívja életre, nem különösebben kellemes, de ki kell bírni, amíg orrom megszokja.* - Köszönöm.-*Elfoglalom a felkínált helyet, mert a fájdalomcsillapítón keresztül is érzem tompán a térdemet, ha rá kell nehezednem. Meg sem kérdezem, rágyújthatok-e, felesleges lenne, inkább a berendezés tanulmányozásával csillapítom magam, a részletek is érdekelnek, Dewell pedig úgyis keresgél. Mókás, mennyire hasonlít ez a rend arra, amit én tartok könyveim közt - szereti a munkáját, hacsak nem a megszállottja, tegnapinak tűnő ruhája az utóbbira enged következtetni. - Eléggé.-*Lakonikus vagyok, de nem kívánom feleslegesen kiteregetni múltamat, egyszerűen elveszem a kupacot és egy mély levegővételt követően felütöm a dosszié fedelét. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Gordon Dewell Kórboncnok		2015.10.14. 23:53# 185
	- Pontosan. És a legrosszabb, amikor talál valami olyat, ami megváltoztatja a testen az egész képet... beszél az illetékesekkel, és azok nem merik bevallani, hogy mulasztás miatt került rá a sérülés. Hát így állunk kérem. *Nem különösebben foglalkoztatja, hogy mit gondolnak, vagy mondanak róla a háta mögött, nagyon úgy fest. Benjáminra pillant, aztán kis félmosollyal biccent is Selwyn felé. Kinyitja előttük az irodájának ajtaját, és ahogy belépnek, az első, ami feltűnik, a makulátlan, végtelenül precíz rend és tisztaság. Minden sarkára állítva, minden ragyog, és mindent beleng a fertőtlenítő jellegzetes, erős szaga.* - Foglaljanak helyet. Uram, üdvözlöm az irodámban. *Leül ő is, és nekiáll megkeresni a fiókjában az adott dossziét.* - Mondja, mennyire felkészült? Elég ronda dolgokat fogok mutatni. Ben, te is szedd össze magad, mert utána nekiesünk a másiknak. *rápillant, aztán vissza az antikváriusra.* Ha van elég gyomra, azt se bánom, ha azt végignézi, vagy végigvárja. ki tudja, abban megtaláljuk-e a Baudelaire összest.

Benjamin Mason Patológus rezidens		2015.10.14. 23:40# 184
	- Komolyan? Még a végén eljön az idő, amikor nem lesz plusz munkánk miattuk. *Benjamin viszont igyekszik a társalgásba bevonni Constantint, még ha nem is aktívan, hanem csak hallgatóságként, de igazán nem tölti el jó érzéssel sosem, mikor valaki kiszorul a párbeszédekből teljesen.* - Gondoljon bele. Általában nem elég egyszerűen csak boncolni és megállapítani a sérüléseket. Még arra is figyelni kell, hogy mi tartozik ténylegesen az esethez, és mi az, ami csak ügyetlenség miatt kerül rá. *Az más történet, hogy szegény szerencsétlen "társalgásba bevont" emberek örülnek-e ennek a ténynek.*

Constantine Isaac Selwyn Antikvárius		2015.10.14. 23:30# 183
	*Nem tartom igazságosnak, hogy bár miattam kényszerültünk taxiba, más fizessen, de ki tudja, talán jobb hagyni, hogy az úr fizessen, semhogy vita közben meg találja jegyezni a nevem. Bocsánatkérő pillantást vetek a fiatal fiú felé, nem botránkozva meg, de nem is igazán értékelve a feleslegesen nyers megnyilvánulást - Dewell igazán szívesen vagdalkozik szavakkal, minden megjegyzése metsző. Résen van, elsőként támad, szemből és pontosan. Míg nyomukban sántikálok, igyekezve lépést tartani, önkéntelenül is elemezgetem láthatóan összeszokott kettősüket, csendes megfigyelőként.

Gordon Dewell Kórboncnok		2015.10.14. 23:20# 182
	*Nem engedi fizetni az antikváriust, megelőzi, hogy aztán kiszállva lefelé vezesse a kettőst. A tejfelesszájú recepciós srácra csak rámordul, hogy törődjön a dolgával, és amikor az meg akarja állítani a számára idegent, akkor felé fordulva közli:* - Menj, és rejszolj egyet a mosdóban, a jobb kezed legalább elégedett lesz a munkával. *Aztán viszont tényleg leviszi őket az irodája felé. Benjámin felé fordul:* - Egészen eredményesek voltak. Képesek voltak egyéb sérülések nélkül behozni. Szerintem elő kellene léptetni azt a párost.

Benjamin Mason Patológus rezidens		2015.10.14. 23:13# 181
	*Az úton nem ő lesz, aki megtöri a csendet, sőt, ami azt illeti, az autó egyenletes pöfögésébe kicsit hosszabbakat bele is pislogott, de a szunyókálástól messze jár még így is. Mivel minden jel arra mutat, hogy ez a napja elég zsúfolt és mozgalmas lesz, igyekszik kihasználni az időt, hogy akkor relaxáljon, amikor tud. Amikorra megérkeznek a céljukhoz, már Benjamin is sokkal éberebb, mint az út során, elsőként lép ki az autóból.* - Az új holttestet egytől tízes skálán mennyire barmolták szét? *.. a rendőrök. Csak nem fejezi be. De mindig az van, hogy teljesen összefogdossák (meg hányják) őket, volt olyan is, hogy miközben a zsákba tették elejtették -erre az emlékre még gondolatban is felszisszen-.*

Constantine Isaac Selwyn Antikvárius		2015.10.14. 22:39# 180
	Utunk rövid és nem sok szó esik - gondolataimba temetkezem és utitársaimat figyelem a visszapillantótükörben, miközben a város ismert épületei mellett suhanunk el. Amikor utoljára jártam a kórházban, Ruperthez jöttem és a látszólag egyszerű látogatásból temetés, természetfeletti erők, okkult rituálék, hús-vér és álmokban kísértő szörnyek lettek. Rossz érzéssel tölt el, de sétapálcámra markolva elhessegetem ezt - racionális embernek tartom magam, nincs okom minden ajtó mögött másik dimenziókat sejteni. Kiszállás előtt kifizetem a tisztelettudó, ám mérsékelten kedves sofőrt, aztán a járdára lépve igazítok egyet öltözékemen, mielőtt tekintetem Dr. Dewellen állapodna meg, várakozóan. Ez itt az ő "királysága".

Benjamin Mason Patológus rezidens		2014.02.09. 23:15# 179
	- Köszönöm. Remélem eredményesen tudunk majd együtt dolgozni, Mr. Dewell. *Meglepi, hogy rögtön máris munkába állítják, de aztán tudomásul veszi. Nem is érti, miért nem számított rá, holott az első élménye Gordonnal szintén meglehetősen szélsőséges volt a sok öklendezéssel körülötte meg a mustáros szendviccsel. Ő is ismét elmosolyodik, így, a végére és kezet ráz a másikkal.* - Rendben. *A cigarettát még az asztalnál elnyomja.* Mikor hozták be? *Még odafelé teszi fel a kérdést, hogy mégse síri csendben meneteljenek.*

Gordon Dewell Kórboncnok		2014.02.09. 23:00# 178
	Nagyszerű, akkor maga az én emberem. Jöjjön. *Felkel, kényelmesen, hogy aztán kezet nyújtson neki.* Isten hozta, Ördög viszi. *Szélesen mosolyodik el, kezet ráz vele, aztán elindul kifelé az irodából.* Bemosakszunk, és átvesszük az öregúrtól az utolsó esetet.

Benjamin Mason Patológus rezidens		2014.02.09. 22:50# 177
	*Kicsit elgondolkozik, de nem tűnik úgy, mint aki ettől a ténytől elundorodna rögtön, huh, inkább máshová is megy dolgozni, ahol kevesebb a munkaidő! No. Bár az érdeklődését felkelti, hogy ékszaka tényleg olyan sok és tényleg szakmailag kemény kihívásnak számító eset lenne. Hiába, ő nem itt született, csak az elmúlt néhány évben költözött ide az egyetemi tanulmányai miatt. Arkham khm.. "egzotikumai" még nemigen találták meg.* - Nem gond, megoldom, nem szorítanak ki semmit a plusz túlórák. *Nincs barátnő, a nagy baráti társaságokból is valahogy mindig kimaradt - egész szépen hangzik úgy ez a szociálisan siralmas helyzet, ahogy most megfogalmazta.* - És érdekelnek a bonyolult ügyek, az országos tanulmányi szaklapban mindig figyelemmel kísérem az új eredményeket vagy a felvetülő kérdéseket.

Gordon Dewell Kórboncnok		2014.02.09. 22:38# 176
	Hivatalosan négy. Heti két szünnap. De már most szólok, hogy könnyen előfordulhat, hogy ennél többet lesz bent, ez a munka mennyiségétől és bonyolultságától függ... azt pedig már most megmondhatom, hogy bonyolult ügy lesz bőven. Nagyon sok még a nyitott kérdés a mi tudományunkban. *Pedig azért ő elég jó megfigyelő... mondjuk nem ezen múlnak a dolgok.*

Benjamin Mason Patológus rezidens		2014.02.09. 22:28# 175
	*Bólint, hogy értette, erre is számított, meg egyébként is kell még tényleg az a gyakorlat, hogy egyáltalán elismertethesse a diplomáját. Aztán majd gondolkodhat és dolgozhat azon, hogy a megüresedő helyre őt válasszák ki. Biztos előny lesz, hogy már x ideig dolgozott itt.* - Nekem megfelel, megszoktam már az éjszakázást, nem fog gondot okozni. *Mégis csak orvostan hallgató volt és mint ilyen, sokat virraszt.* - Napi hány órában lesz rám szükség?

következő 20 hozzászólás