Warning: include_once(phpmailer/class.phpmailer.php): failed to open stream: No such file or directory in /var/www/arkham.alomvilag.hu/fooldal.php on line 31

Warning: include_once(): Failed opening 'phpmailer/class.phpmailer.php' for inclusion (include_path='.:/usr/share/php') in /var/www/arkham.alomvilag.hu/fooldal.php on line 31

Warning: mysql_fetch_assoc() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /var/www/arkham.alomvilag.hu/andromeda.php on line 1272
Névtelen Kultuszok Szerepjáték - ingyenes online fórumos szerepjáték: Arkham 1923
A menü becsukása


Névtelen Kultuszok Szerepjáték - Arkham 1923

Helyszíncsoportok > Rakpart

  Fogadó a szőke sellőhöz  

hozzászólás megjelenítése.

14 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
Elza Katz
Pultos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.10. 20:43# 14
*Ahogy üldögélnek, kis időre beáll a csönd, valaki az italát élvezi, van, aki a cigarettát. Elza néha rá-rápillant a két férfira, egy idő után pedig rájön, hogy Gordon már huzamosabb ideje rajta időzteti a pillantását. De Elzának ez inkább felüdülés mintsem kellemetlenség. Ilyen helyen nem panaszkodhat, nincs hiányában az efféle közeledésnek. Viszont ebben az esetben valami más. Azokban a szemekben jóval több értelem lakozik, mint a Sellő átlag vendégéében.
Belepöcögteti a hamut a hamutálba, míg az esemény tart pillantását odatapasztja, csak azután pillant fel alulról.*
- Magafajta? *Talán kissé több ideig gondolkodik, mint ami megengedett.* - Nem. Azok ott? Azok igen. *Állával az ajtón éppen kitántorgó Fred felé int. A részeges alak néhány perce már próbálkozik a mozdulatsorral, mindeddig sikertelenül. Mondandójával nyilvánvalóan arra céloz, hogy bármennyire akarva-akaratlanul lecsúszott alaknak próbálja beállítani magát Gordon, hiába. Mindez talán Theodore-ra is igaz.*
- Bár hadd jegyezzem meg, ha gyakrabban járnának ide, frissítenék a vendégek körét és mások is ide merészkednének, ki tudja, tán a végén olyan kifinomult hely lehetnénk, mint Esthellék.
*Üti el végül tréfával a kérdést, megfűszerezve egy kis cinizmussal. Mint a nő legtöbb csipkelődő megjegyzését, ezt is lehet teljesen ellentétesen érteni, hiszen az emlegetett riválisnak szintén megvan a maga (pozitív-negatív?) hírneve.*
Gordon Dewell
Kórboncnok
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.07. 19:40# 13
*Ő maga is elővesz egy pakli cigarettát, és hümmentve nevet fel. Láthatóan értékeli a rossz humort.
Rágyújt, és felfelé fújja a füstöt, kicsit összehúzza a szemeit, jólesően, mint valami macskaféle ragadozó, aki épp jól érzi magát.
Elza felé fordul, és barna szemeivel felméri a szöszkeséget kicsit. Csak azért lehet zavarbaejtő a pillantás, mert az embernek az jut eszébe róla, hogy a hullákat is így méregeti, hogy mégis miben halhattak meg, és mikor.*
Mondja, Elza, sok itt a magamfajta visszajáró lélek?
Theodore James Rutherford
Cégtulajdonos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.07. 14:14# 12
- Nem nehéz elképzelnem. *Jegyzi meg fesztelen pókerarccal, s csak a másik felé tűzött tekintetén látszik, hogy a cinizmusát a humor keretében próbálja meglibbenteni... több kevesebb sikerrel.
A tea pedig tea, nem emlékszik rá hogy kimondta volna a gondolatait (talán még ő volna itt a legépelméjűbb, hogy erre emlékezzen) de a jegestea nem tea, és itt a sellőben ez fokozottan is érvényes a tény, de van, amit nem is akar elképzelni, milyen címen árulnak itt. Inkább hagyja kibontakozni a boncnokot az invitálásban, a maga részéről tényleg nem semmi jónak az elrontója, nem fog a maga terveinek keresztbe tenni ha egy Elzával kevesebben vagy többen vannak. Ugyanígy rá tudja hajtani az ujjait a pohár kerületére.*

//Bocsánat a késésért ^^'//
Elza Katz
Pultos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 23:24# 11
*Nem igazán éri szokatlanul, hogy szavait valaki csak úgy elereszti a füle mellett. Bár lehetséges, hogy akaratlanul is érzékeny pontra tapintott. Még úgy is, hogy nem született amerikai, a férfi beszédéből már az elején megállapította, hogy angol. Az igazi angol kiejtésnél kevés nyilvánvalóbb dolog létezik. De ha mégcsak valóban teáról beszélt volna.
Mielőtt talán végleg elhagyná az asztalt, marasztalják. Megtorpan, két szemöldöke között apró ránc mélyül. Az elbizonytalanodás jele.*
- Azt hiszem...
*Körbepillant a helyiségben. A férfinak igaza van.*
- Azt hiszem egy cigarettaszünetet már kiérdemeltem.
*Fejezi be a mondatot. Még a tálcát visszajuttatja a helyére.
Helyet foglal, kezében már ott az égő cigaretta. Egyszercsak Rutherfordra téved a pillantása, újra eszébe ötlik a tea. Mosolyát leplezvén belélegzi a füstöt. "Méghogy tea..."
Már meglátszik rajta, hogy lassan vége a napnak. Inkább álmatagnak mondható, az asztalon is a könyökén támaszkodik, ugyanabban a kezében, hátrabillentett csuklóval ott füstölög a cigaretta. Semmiféle légmozgás nem lévén csak ott terjeng körülöttük, még jobban elnyomva az elméket.
Theodore megjegyzésében lehetséges, hogy volt némi igazság.*
Gordon Dewell
Kórboncnok
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 22:59# 10
Nekem komoly éjszakai tervnek számít, hogy végre a beszélgető partnereim meg is szólalnak. Képzelje csak el, hogy a munkája legnagyobb részében senki sem válaszol arra, amit mond. Bár tekintve az átlagos emberi intelligenciát, ez igazából annyira nem is baj.
*Fanyar mosolya több, mint jellegzetes. Felpillant Elzára, ahogy végighallgatja a kínálatot, és elvigyorodik. Feljegyzi magában, hogy meg kell kóstolja egyszer ezt a "fekete teát". Elpillant Elza felé, míg az dolgozik, majd megvonja a vállát, és csak Rutherfordnak címzi a megjegyzését:*
Ahogy elnézem a kínálatot, ő a legfinomabb kishölgy ezen a helyen.
*Ami persze tény, már ha az "eladósorban" lévő hölgyeket nézzük.
Ahogy Elza visszatér, kicsit megköszörüli a torkát, és feljebb emeli a hangját, hogy a Fräuleinhoz is eljusson:*
Tekintettel a megfogyatkozott rendelésekre, nincs kedve csatlakozni hozzánk, Elza?
Theodore James Rutherford
Cégtulajdonos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 22:43# 9
- Magát tán valami komoly éjszakai terv szólította ide? Mert engem történetesen nem a kiváló feketetea, de semmi konkrét. *csengenek vissza a nő szavai a fülében (amire nem tartott igényt), míg válaszol Dewellnek. Bár nem mintha baja lenne a teafogyasztással, de azt otthon is megteheti, jobb matériából, mint amit ez az egész kontinens el tud képzelni. Elvégre nem is lenne igazi angol, ha nem tenné.*
- Finom kishölgy, a Sellő pultjából? *Érezhető némi szkeptikus felhang azért a kérdéséből, egyébiránt pedig a másik nőügyeit most inkább annyiban hagyja. Egyrészt, nem létszükség a kitárgyalása, másrészt pedig.... Elza visszatér, és a rendelését egy most egy mosolytalan köszönömmel hálálja meg. És most bölcsen elhallgat, ha a másik férfi megpróbálná most végiggörgetni a megkezdett invitálást.*
Elza Katz
Pultos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 22:30# 8
*Elhangzik a rendelés, a nő bólint, lejegyzi, eközben szavait félig válaszként szánja Gordonnak, félig reklámként mindkettőjüknek.*
- Természetesen. Ajánlhatom még a fekete teánkat? Erősebb, mint a megszokott, bár véleményem szerint minőségibb, mint máshol.
*A hang kissé gépies, talán betanult szöveg, de a kellemes dallama megmarad. De már itt sincs, menni kell a következő körért. Kissé mintha többet időzne ennél az asztalnál - bár nem is akaratlanul. Szokatlan az ilyen kellemes és kulturált társaság a helyen. Sietve tölti az újabb poharat. Az uraknak eddig látszólag hasonló az ízlésük Elzáéhoz. Nem csak valami olcsó mosogatólét isznak. Bár még mindig nem az első helyen állót a Szőke kínálatából.
Theodore-nak most kicsit többet kell várnia az italára. De nem a végtelenségig. Lassan visszatér a nő a pohárral együtt.*
Gordon Dewell
Kórboncnok
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 22:02# 7
*Van ez így, igazából valamiért mindig így jár a csajoknál, főleg annál, aki tudja, hogy mi a munkája. Valószínűleg nem is akarják elképzelni, hogy azzal a kézzel simogatja őket, amivel az imént még hullákban turkált. Hát nah, ez van.
Kicsit felvonja a szemöldökét, majd az épp (önhibájukon kívül) egyedül élő férfiak teljes magabiztosságával közli:*
Á, ugyan. Egyébiránt pedig egy ilyen finom kishölgy nem is illik az én halott szervekhez szokott ujjaimhoz. Mi szél hozta egyébként a Sellőbe?
*Felpillant az asztalukhoz lépő Elzára, rávillantja kisfiús mosolyát, és a kezébe veszi a borostyánsárga, jellegzetesen erős, skót, aromás italt.*
Jegestea. Természetesen.
*Jegyzi meg teljes fapofával. És ezúttal sem jut el az invitálásig. Nah, de úgyis lesz a lánynak még egy köre.*
Theodore James Rutherford
Cégtulajdonos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 21:42# 6
*Ez esetben helyet is foglal, miután kabátját a szék támlájára ejtette, bár azért elkapja az invitálást, amit a jelenléte, meg a rengeteg más kiszolgálásra váró bizonyára nagyonis elrontott. Egy fél pillantással sandít fel a távozó nő után, igazából csodálkozik, hogy egyedül van és nem futkoz ez ellenére úgy, mint a mérgezett egér. Legalább az egy dolgát érti, remek, ilyenek a jó alkalmazottak.
Ellenben a levegőben egy ideje ott lebegő kérdésre csak most fog válaszolni, mikor megtér kútszerű tekintete a másik férfi arcára, és kis ingyűrőséssel karöltve hagyja, hogy eleddig egyenes háta végre meggörbüljön a munka terhétől mentes környezetben. Hanyagul elegáns a fizimiskája.*
Isten ments, csupán erre jártam és nem nehéz felismerni a fizimiskáját. Bár még kereshetek más helyet, ha tervei vannak a kishölgyel. *semmi jónak nem az elrontója, és kizárt hogy itt jelentőségteljesen áttűzi a pillantását Elzára, mind a ketten tudják, miről is van szó. Egyébként pedig minden választól függetlenül azért megvárja, míg az emlegetett ezúttal tálcástul jelenik meg az asztaluknál, s a kérdő tekintetre egy hanyag mozdulattal ad választ: A Gordon elé pakolt pohárra mutat*
Legyen mégegy.
Elza Katz
Pultos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 21:12# 5
- Herr.
*Az üdvözlés. De a hangsúly lemegy a mondat végén, a képzelt sorban állókat egymás után jegyzi. Nincs kivétel. Közbe nem szól, neki aztán oly mindegy, hova kell vinnie az italt. Amíg senki nem távozik anélkül hogy fogyasztana, addig jó.
Mielőtt távozna, elhangzik egy halk megjegyzés, néhányak számára talán semmitmondó, de a szörnyű hangzás ellenére Elzából ritka csodát csal ki, egy halvány félmosolyt. De azért fel nem sandít a noteszből. Inkább szó nélkül távozik. Sajnos a felénél elharapott meghívás felett elsiklik, rohan szervírozni. A férfiaknak marad néhány percük szót váltani, csak ezután tér vissza.
Kezében fém tálca onnan helyezi a poharat az asztalra. Rutherfordra pillant várakozóan. A rendelésre természetesen.*
Gordon Dewell
Kórboncnok
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 20:54# 4
*Megszokott kis mosoly ül a szája szögletében, ahogy tekintete befogja Elzát. Igazán nem akarja zargatni, elvégre azokkal sohasem udvariatlan, akiknek az a dolguk, hogy kiszolgálják. Hová vezetne az?
Éppen ezért felemeli a pillantását a nőre, összefonja maga előtt az ujjait.
Viselete egyébként most is elegáns, kigombolt zakója alatt mellényt és fehér inget visel, nyakkendőjét éppcsak meglazította.
Csak egy kósza pillantás Elza lábai felé, és már adja is le halk szavú rendelését:*
Fräulein *mindezt rútúl, amerikaiasan ejtve*, szokás szerint a Sellő legfinomabb hideg italát szeretném, hogy hasonló legyen a ma egész napi társaságomhoz. Ami pedig a későbbi társaságot illeti...
*Folytatná, igen, már épp felajánlaná, hogy pihenhetne egyet Elza az ő asztalánál, amikor megérintik a vállát. Hátrafordulva néz fel, és vigyor kanyarodik az ajkára.*
Ó, hát hogyne. Munkát adni jött?
Theodore James Rutherford
Cégtulajdonos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 20:45# 3
*Nem kelt feltűnést, szerencsére ez a környék nem is az, ahol olyan népek laknak, hogy még a szomszédjaik konyhakerti répatermését is gondosan számon tartják. Szóval kabát, kalap híján felállított gallérral, az egyszerűbb fajtából, alatta pedig ing, a megoldott felsőgombos-nyakkendős fajtából, meg természetesen megfelelő nadrág és félcipő a lábán. Igaz, a dokkok viszontagságai az alsóbb területeket a ruházatán már beszennyezték és a haja sem maradt tökéletes, míg eljutott a Szőkéig, a kereskedőnegyedi, konszolidált irodájából, de még mindig lazán elegáns, de kellően szürke a benyomás, ahogy betéved a népes-hangos fogadóba.
Pont ezt szereti, és tudja jól, hogy nem a karamellástej lesz, ami a legtetszetősebb színű ital a környéken, és ehhez elég felmérnie a társaságot.
Ha már a társaságnál tartunk: azt a pofátlan boncnokot is látja, akivel volt kedves konzultálni nem is olyan rég a lelkész halálának ügyében, amit szerettek volna összemaszatolni a makulátlan cége ügyeivel. Persze, neki is kifejtette mekkora nonszensz az egész gondolat, mint ahogy az összes firkásszal is közölte ezt a városban, aki a nyakára járt... mindegy is, azt is olyan nyugodtan vette, mint most a lépteit az illető felé.
És lám, mennyire kapóra is jön az irányzék, mert a Személyzet - kinek a neve nem akar belemászni az agyába... vagy sosem figyelt rá eléggé - is pont így gondolja.
Gordon egy vékony kéz súlyát érezheti a vállán a pillanat erejéig, ő maga pedig nem átall kis, de épp annyira zavart keltő mosollyal megállapodni épp kettejük között, az asztalnál. A hangja, bár nem emeli fel, úgy szól, mintha legalábbis mindkettejük tapintatlan közelségében állna, pedig a tapintatlanság igencsak távol áll alapesetben a viselkedésétől. Összeegyeztethetetlen.
- Hölgyem, Dewell. Remélem nem gond, ha csatlakozom, alig van hely a többi asztalnál. *angolsága szinte üt a szavain keresztül, igazi világi olvasztótégely ez az Arkham. Amúgy pedig igaza van: ahol akadna is hely, ott túl duhaj a társaság, hogy valaki ép állapotában befúrja magát köreikbe.*
Elza Katz
Pultos
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 20:30# 2
*Ahogy a Nap alábukik a horizontnak, a hangulat úgy hág egyre feljebb a csehóban. De ez mindig így van. Minden. Egyes. Nap. Hiába a szesztilalom, ott a teába csempészett whisky, hogy csak a legnépszerűbb módszert említsük. De mindegy is, a csendőrök talán még a hely nevének ismeretét is letagadnák. Talán idetévedtükben nem is a szesz lenne a legnagyobb gondjuk.
Sajnos az újonnan érkezett "vendégeknek" türelmesnek kell lenniük, egyedül nem tud iramot tartani. Van aki megelégeli és a terem másik sarkából kiált a pult felé, van aki odavonszolja magát és így próbálja előrébb hízelegni magát a sorban. Elza szó nélkül próbál kiszolgálni egy újabb asztalt, de az úriember nem állja meg, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, egy seggrepacsival tesz eleget büszkeségének. De ez mintha mulattatná a nőt. Hátrapillantás nélkül szól.*
- Fred, mára elég volt! Menj haza a feleségedhez.
*Hangja egyszerre éles és rekedtes, ráadásul dallamos, furcsa összhang ez. Apró, gonosz kárörvendés leledzik a hangjában, de itt mind megkapták ugyanezt a sorstól. Csak visszafele úton veszi észre a boncnokot. Gordon Dewell. Eddig csak néhány futó szót váltottak. Gondolatainak nem adja semmi jelét, visszatér a pulthoz.
Hosszú percek telnek el mire a férfi asztalához lép.*
- Herr Dewell?
*Kissé hirtelen hathat a belépője, mindez nála tartalmazza a "Kellemes napot! Mit adhatok?". A szokásos munka öltözetét viseli, fehér blúz, sötét szoknya, félcipő, kiengedett haj, enyhe smink. Mellesleg a megnevezések azok, amiket Amerikába jötte óta nem volt képes megtanulni. Idegenek talán furcsán nézhetnek rá, de aki gyakori vendég a Szőkében, már megszokhatta.*
Gordon Dewell
Kórboncnok
Válasz erre
[Munka után] 2013.02.04. 19:34# 1
*Miután letudta az egész napi műszakot, kissé fáradtan lép be, ahogy hazafelé tart az Óvárosba.
Első gondolata, kilépve a proszektúráról az volt, hogy semmi másra nincs szüksége, mint egy forró zuhanyra, meg némi vacsorára, aztán, amikor meghallotta a nyüzsgő hangzavart a Sellőből úgy döntött, nem árt néhány élő ember közelsége.
Belépve egy asztalt vadászik magának, ahova leül, és egyelőre nem zaklatja a munkával jól elhavazott Elzát. Türelmes típus.
Inkább az embereket vizslatja barna szemeivel: emitt egy matróz, amott egy életunt, az ott egy őrült. Frankó, hogy a legtöbbjével úgyis nemsokára találkozik egy kevésbé hangos helyen, ha így folytatják.*