5 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
Gordon Dewell Kórboncnok |
[Vacsorameghívás] | 2013.02.17. 22:33# 5 | |
*Az okfejtésre meglepő dolgot tesz - felnevet, jókedvvel. Érti ő a humort, és kellőképpen értékeli is. Kicsit, finoman megpaskolja Elza kacsóját, hogy aztán előremutasson. Nem messze tőlük már látszik az Esthel cégére.* Mindjárt ott vagyunk. Egyébként tudja mit? Üdvözlöm a klubban. Ha normális emberekkel normális szituációban kell társalognom, néha valahogy fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Egyszerűen mindig sikerül valami olyasmit mondanom, amivel megbotránkoztatok. Úgyhogy ne kérjen elnézést, ha valamibe belekeveri magát beszéd közben, inkább nevesse el, és legyintsen. Maga nagyon bájos, amikor mosolyog. *Előre fogja egyébként engedni Elzát most, hogy odaértek, itt megteheti, ez nem késdobáló.* |
Elza Katz Pultos |
[Vacsorameghívás] | 2013.02.17. 22:18# 4 | |
- Fogja rá, hogy szakmai ártalom. *Rántja meg a vállát.* - De most nem ők hívták magát. Csak reméljük, hogy az ok és az okozat sorrendje nem keveredik. Vagy esetünkben, ne legyen semmi közük egymáshoz. Ne is legyen ok. *Csak hogy tisztázzuk, a sajnálatos eset az ok, az okozat pedig Gordon. Bármennyire is nyers a fogalmazás. Elza utolsó mondata előtt kis szünet áll be, a vékony szemöldökök ráncolódnak, elgondolkozván, hogy megint belekezdett olyanba, amit ha folytat, nem lesz jó vége, vagy nem tud jó színben kikeveredni belőle. Esetleg mindkettő. A morbiditás pedig fertőző.* - Elnézést. Egy élet nem volt rá elég, hogy megtanuljam. *Már másodszorra esik bele a saját csapdájába, amiből semmiféle szójátékkal nem tud kikeveredni. Vagy csak egyszerűen unja már. Talán soha nem is fogja megtanulni, másoknak kell megszoknia.* |
Gordon Dewell Kórboncnok |
[Vacsorameghívás] | 2013.02.17. 21:38# 3 | |
*Az ember a számára szokatlan, vagy kellemetlen szituációkat általában aképpen oldja meg, ahogy tudja. Ő általában sötét humorral, szemtelen odaszúrásokkal, mely utóbbit a szituáció ugye egyáltalán nem indokolja - éppen ezért marad az első verzió:* Esthelle fogadóját néztem ki ma estére. Kellően otthonos, nagy adagok, finom ételek. Meg fogja kérdezni, hogy kérünk-e egy szobát, ne lepődjön meg. Általában, ha házhoz hívnak oda, akkor megkérdezi - és ebben a helyzetben nem én vagyok azt hiszem a morbid. A magam részéről mondjuk még mindig szívesebben aludnék ott, mint a Boszorkánytanyán. |
Elza Katz Pultos |
[Vacsorameghívás] | 2013.02.17. 21:11# 2 | |
- Nos... Mint mindig. *Avagy ahogy Gordon is szokta látni, néhanapján, amikor betér a Sellőbe. Hirtelen annyira távolinak tűnik az az élet, amikor ott felszolgál, meg most. Hogy itt van, egy férfi oldalán. Hogy őszinte legyen, nagyon rég kezdeményezett már kapcsolatot. Talán utoljára a hajón. Nem tud ellene tenni, de mindig, mikor eszébe jut a jelenlegi szituáció, ugrik egyet a gyomra. Amúgy nem, teljesen természetesen beszélget, csak amikor eszébe ötlik a tény, akkor kell nyelnie egyet. Most pedig ez a csönd...* - Megkérdezhetem, hogy hová tartunk? *Újabb kérdés és nem csak töltelék, hiszen valóban fogalma sincs.* |
Gordon Dewell Kórboncnok |
[Vacsorameghívás] | 2013.02.17. 20:51# 1 | |
Köszönöm, remekül. Ma szabadnapos vagyok. És Önnek? *Ki hitte volna. Kicsit lepillant a mellette sétáló Elzára - nem mintha olyan sokkal magasabb lenne nála - elnézi egy darabon, majd előrepillant. Esthell fogadójába fogja vinni, már eldöntötte, ott jó a házi koszt. Nem feltétlen kell mindenkinek mákos fogást választania. Körbenéz, hogy merre járnak, nem áll szándékában olyan úton vezetni Elzát, ahol belefuthatnak mindenféle rosszarcú vagányba, ma este nem. Ezen körbenézés után csak lefelé pillant, a csúszós macskakőre, elhallgatja a háttérben egyre halkabban morajló Miskatonic folyót. És elcsendesedik kicsit.* |